a varázsbőrönd

 Néha a legkétségbeejtőbb helyzetek fordulnak váratlanul katartikus pillanatokká.

Mióta (kb egy hónapja) itthon vagyok, számos problémát kellett megoldanom, amelyek abból fakadtak, hogy a két bőröndömben (ezek nem a címben szereplő bőröndök) eléggé véges számú dolgot tudtam hazahozni, nem a saját lakásomban lakom (nincs is saját lakásom), az otthoni gyerekszobám (vidéken) tele a cuccaimmal, tehát mindenem van, de semmi sem ott, ahol éppen szükségem lenne rá. Például 3 varrógépem van, most mégis kölcsön kellett kérnem egyet, hogy Pesten is tudjak varrni. 3 rajzasztalom van, most mégis a barátnőm konyhájában dolgozom. És hazajöttem 2 pólóval és 2 pulcsival. Gondolhatjátok.

Ez elég fárasztó és ijesztő tud lenni, pláne, amikor érzem a nyomást, ide is ígértem, oda is vinnem kell, de elfogyott, ebből már nincsen, abból van de 200 km-re..stbstb. Ezek a dolgok egy idő után összeadódnak, és úgy érzem, rámomlik az egész.

A múlt héten az egyik fő gondom az volt, hogy közeledett a wamp, de a mankatartó display, amit tavaly egy kartondobozból készítettem, és bár elég kezdetleges volt, idáig mégis jó szolgálatot tett - de nem volt nálam. Ülök otthon anyuéknál a gyerekszobámban teljes stresszben, hogy akkor most mégis mi a francot fogok csinálni, és akkor a pillantásom ráesett egy régesrégi papírbőröndre, és azonnal beugrott: ezt fogom felújítani, és beleültetem a Mankákat. Mindent jól kitaláltam, és szerencsére az utazóbőröndömbe is éppen belefért, tehát utaztunk együtt vissza Bp-re, nagybőrönd, benne a kisebb, felújítandó, abban is egy csomó minden, és én.

Mivel nagyon szép, léghajós csomagolópapírt vettem a Bomo Art-ban, biztos voltam benne, hogy a végeredmény szép lesz. De akármilyen is lesz, ez a bőrönd nem lesz már többé ugyanilyen, ezért csináltam pár fotót a munka közben. Semmi különös képek, éjjel készültek sárga fénynél, de azt hiszem, a hangulata átjön a dolognak.

 Ilyen volt a belseje - tulajdonképpen nagyon szép volt ez a papír is, de régi, és nem teljesen tiszta..nem akartam, hogy a Mankák ebben feküdjenek. Úgyhogy rózsaszín centi elő, és jöhet a méregetés. Ez nem egy DIY blog, tehát nem fogom végigmutogatni, de annyi tanácsot tapasztalatból adhatok: ne hullafáradtan fogjatok ilyen munkába éjjel.

 Mert egyrészt nehéz lesz belevágni a gyönyörű papírba, másrészt bele fogtok vágni az alatta lévő terítőbe is. Higgyétek el.

 Itt már egy kissé extatikus hangulatban voltam, mert éreztem, hogy valami születik:)

És a végeredményről teljes egészében persze elfelejtettem képet csinálni, de meseszép lett, ami nem az én érdemem, itt valami nagyon összeállt és egy varázsbőrönd született! :) A vasárnapi wampon vittem ki először, és nagyon sokan odajöttek, kérdezték, hol vettem, hogy csináltam, többen le is fotózták (például ez a szuper kép is egy vásárlóm munkája).

Gyertek ki ezen a hétvégén is a Millenárisra, és nézzétek meg ti is.

Hát ez van. Érdemes bízni az Égiekben, segíteni fognak, ha ők is úgy gondolják, megérett a helyzet! :))