Kis négyes csoportkép a párnák anyagából készült alvóMankákról.
A helyzet egyébként az, hogy lázasan készülök a karácsonyi vásárokra, több helyen lehet majd kapni a Mankákat és a szatyrokat, egyéb apróságokat. A meska, az etsy boltom és a shopot folyamatosan töltöm fel, november végétől pedig két karácsonyi vásáron is meg lehet tapogatni a pihepuha alvóMankákat: a Vörösmarty téren a Jojó standján, illetve Kiskunfélegyházán, egy közel egy hónapos adventi vásáron, a Móra Ferenc Művelődési Központban. Vannak szuper, nemvarrós híreim is, de azokat majd a következő bejegyzésben! :)
Nagyon-nagyon jókat írtatok, és aki párnát írt, eltalálta:) Elfelejtettem, hogy Hajni, te félig már be voltál avatva:) Bár nekem is a sárkányfarok volt az első gondolatom, amikor elkezdtem gyűjteni a szatyorcsücsköket (tudjátok, ezek a szatyrok talpának varrásakor leeső részek). Kábé egy éve gyűjtöm őket, és most végre szerepet kaphattak.
Egy nagyon kedves megrendelőm még a nyár végén írt, hogy szeretne a rokonságában lévő három gyerkőcnek valami klassz, névreszóló karácsonyi ajándékot. Talán túlzásnak tűnhet a nyár végén erre gondolni, de neki volt igaza: mostanra lettem kész a három plüss párnahuzattal. Sajnos a másik oldalukat még nem mutathatom meg, mert lehet, hogy lebuknánk, ugyanis a másik felükre a neveket varrtam, minden betűt különböző anyagból.
Sajnos a kész párnákról megint nem sikerült jó fotókat csinálni, ráadásul a középsőnek sokkal szebb, de fotózhatatlan lila árnyalata van :( ez már így marad. Méretei: a 40*60 cm-es, ikeás párnára valók, tehát nem kicsik.
Sokat gondolkoztam azon, hogyan lehetne a Mankákat a kisebbek számára is elérhetővé tenni, hiszen az eddigieket nem ajánlottam a 3 évnél fiatalabb korosztálynak, a gyöngyök, és a gombok miatt. Valami olyasmit szerettem volna, amit ők is tudnak használni, szeretgetni, nem csak egy szép baba, amire a nagyobbak már jobban tudnak vigyázni. Igyekeztem megtartani minden mankaságot, és igazából nem is egetverő a változtatás. Így született meg azalvóMankasorozatom ötlete. Nagyon puha anyagokból, mint például a plüss és a bársony, minimális díszítéssel, gombok, gyöngyök nélkül, alvó arccal, ölelő karokkal.
A nyári ruhákat sóhajtozva a szekrény mélyére süllyesztettük, helyet kellett csinálni a vastag pulóvereknek, kabátoknak. Megállapítottuk, hogy nincsenek is téli ruháink. Nekem pláne, mert én néhány vastag ruhadarabomból mankabátot varrtam, hiszen ők is fáznak, nem hallgathatom tovább a vacogást. Hamarosan bemutatkoznak a többiek is, a képen látható kisasszonyt pedig gyorsan áttessékelem a shopba.
Újranyitottam a vattacukorhajú lány shopot, talán emlékeztek még rá tavalyról. Mostantól folyamatosan töltöm fel a táskákat, szatyrokat, Mankákat, egyebeket, érdemes lesz vissza-visszatérni. Innen a blogról a színes pöttyös táskára kattintva tudtok a legegyszerűbben átjutni.
Úgy tervezem, bemutatom a mesekönyveket, amelyeken felnőttem.
Mint már írtam, a 80-as években voltam gyerek. Úgy emlékszem, az első olyan mesekönyv, amiben az illusztrációk nagyon hatottak rám, az 1955-ös (most ez komoly?!)Grimm legszebb meséi, a Móra kiadótól, Róna Emy rajzaival. Ja nem, a kiadás 1983-as.
Az állatmeséket kevésbé szerettem, Babszem Jankó hidegen hagyott, a kedvencem Holle anyó volt, és a Széttáncolt cipellők (micsoda cím!!!). Interaktív meseköny volt/lett ez sok-sok átrajzolással, indigózással, kiegészítéssel a rajzokban (golyóstollal, természetesen, hogy most még jobban égjen az arcom)...Hogy csak a feltűnőbbeket mondjam, plusz csipkét rajzoltam (véstem) Holle anyó párnájára, és óriási hópelyheket, a fekete-fehér illusztrációknál kiszíneztem a főszereplőt, a legkisebb királykisasszony haját meghosszabbítottam, ő természetesen én voltam, ezért mindig fekete filctollat használtam hozzá!
Volt, ahol üresnek találtam az oldalt, és rajzoltam saját királylányt, aki mellett egy madár repül. A királylány úgy néz ki, mintha dohányozna, de valószínűleg csak mond valamit a kismadárnak. Nem tudom, mit, mert írni még nem tudtam.
A négy fortélyos testvér színes illusztrációján a királylányt úgy átrajzoltam kék golyóstollal, hogy az arcából most semmi sem látszik. Jó ötletnek tűnt zöld filccel vastagon berajzolni a királyfi útvonalát Az orsó, a vetélő, meg a tű című mesében, majd a mese végén, miután a hős elnyerte méltó jutalmát, és épp megkönnyebbülten repülnek a város felett, a ló elé odaírni, hogy “NYIHAHA” (ezek szerint mégis tudtam írni), de hogy a lónak mi lóg ki most a szájából, arra nem tudok rájönni. Olajág? Fűzfavessző?
Az egyik színes illusztrációtól nagyon féltem, ez azt ábrázolja, amikor Csipkerózsát megátkozza a javasasszony, vésztjóslóan felemeli a kezét, és valahogy az ívek meg a formák miatt olyan, mintha egy fej nélküli valaki lenne, sötét ruhában…még ma is úgy látom. Ehhez az oldalhoz hozzá sem nyúltam, és hófehér a háttér is:)
A kristálygolyó című mesében a képen a legkisebb fiú a varázslónak nyújtja a meglelt kristálygolyót. Én ebbe a varázsgolyóba annyi mindent beleképzeltem, hogy végül csupa feketére festettem.
Bár az állatmesékért nem rajongtam, azért az állatokat szerettem. A terülj, terülj asztalkám című mesénél van egy rajz, ahol a legény ostorral elver egy kecskét. Ezt a mozdulatot szépen kétszer áthúztam, lilával, és szegény kiskecskének négy könnycseppet rajzoltam kékkel. Elnézést kérek az illusztrátortól.
Egyébként ez lehetett a legrégebbi, leginkább kedves mesekönyvem, mert a többit nem rajzoltam össze!
A nagyszerű gyerekszoba blogonsok-sok képpel gazdagított interjút olvashattok velem. (Ezt a blogot , valamint a testvérét: a gyerektrendet egyébként is érdemes sűrűn nézegetni!)
A hétvégét létrán töltöttem, most fáj mindenem, de nagyon sokat haladtam a Mese óvoda dekorációjával. Egyébként is gyorsan dolgozom, de most méginkább bele kellett húznom, mert a munkát csak hétvégén érdemes csinálni, ilyenkor szét lehet pakolni a festékeket, nem lép bele senki. Sőt, a "mandalafák" festése közben még meditálni is lehet, ha nincs ott senki:) Itt tartok. A munka kb 60%-ával megvagyok, a fennmaradó részt a hétvégén plusz kis részletekben délutánonként. Íme a képek a folyamatról:
(ezen a képen máris látszik, mennyire élethűen tudok ábrázolni egy menekülési útvonalas izét)
(ha a táltos az égben parkol, létra kell hozzá, még egy királyfinak is)
Hajninak már elég régen megígértem, hogy megmutatom a miniceruzáimat.Többségük egy 24 darabos Faber-Castell készletből származik, amit még az őskorban (értsd: gimnazista koromban) kaptam az anyukámtól. Elég drága volt, de úgy látszik, az anyukám nagyon bízott bennem... Sokáig csak nézegettem őket, majd elkísértek alkotótáborokba, később a főiskolára. A mai napig az eredeti dobozban tartom őket, és használatban is vannak. Általában véve nehezen válok meg dolgoktól, de a kifogyott temperás tubusaimat azért kidobtam már (pedig olyan szépen fel voltak tekerve, csak hát porosodtak:)
Mostmár elárulhatom, hogy milyen nagy és nagyszerű munkához készültek ezek a vázlatok: pár napon belül elkezdem egy óvoda aulájának belső dekorációját. Az erdőt az itt bemutatott fák fogják alkotni különleges madarakkal, de terveim szerint táltoson repülő királyfi és ablakból kitekintő királylány is kerül majd a falra. Jövök majd a fotókkal:)
Ezt a kalitkás táskát a múlt héten fejeztem be, de csak most tudom megmutatni. Nagyon izgalmas munka volt, figyelembe véve, hogy a kedves megrendelő, Réka textil szakon végzett:) Maradjunk annyiban, hogy komoly levegővételek előztek meg minden öltést:) Itt megragadom az alkalmat, és megköszönöm Kdattának a csodaszép zöld anyagot, ugyanis én ilyet sehol nem találtam, de Kata volt olyan kedves, és küldött a saját festésű anyagaiból. Köszi! :)
A madaras-kalitkás rátét ötlete a bélésből jött, az ugyanis ebből a madaras anyagból készült. Nem szerettem volna, ha a külső stílusában elüt a belsőtől, ezért felhasználtam a madarakat, és narancs, ciklámen cérnával kalitkákat varrtam köréjük.
A blogot eredetileg illusztrációs blognak szántam - hiszen akkor még nem varrtam - de egy ideje erősen túlsúlyba került a textil. Mindig megfogadom, hogy jobban odafigyelek erre, de a varrott dolgokat valahogy gyorsabb és egyszerűbb azonnal bemutatni, szépen fotózni, csak a másnapi fényeket kell megvárni. Egy illusztráció általában valahová, valamihez készül, ami csak később jelenik meg, addig nem szerencsés mutogatni. A "céltalan", önmagáért való rajzolásra, festésre pedig mostanában kevés időm van (sajnos vagy szerencsére).
A most bemutatott képekkel igyekszem az egyensúlyt egy kicsit helyrerántani. Ez az első olyan közös mesénk Kertész Edinával, amely nyomtatásban is megjelent - ha nem számítjuk ide a prae.hu-n elérhető, A rejtélyes kulcs című, aranyvackoros mesénket.
Keressétek az augusztusi Dörmögő Dömötört, és ha nem találjátok, kérjétek az újságostól, mert hajlamosak hátratenni.
Mankáék tegnap beköltöztek a Sziget Fesztiválra, mindenki a legszebb fesztiválruhájában, szívvel-lélekkel...az árus soron találjátok őket a szegedi Bahia bolt standján, az Iguana mellett.
A ma megjelent Blikk Nőkben (32.szám) olvashattok velem egy másfél oldalas interjút. Már túltettem magam a fotó sokkoló méretén, nagyon örülök, és köszönöm a lehetőséget!!
Készítettem pár új kitűzőt és kulcstartót, amelyeket a jövő héttől a JOJÓ iparművészeti boltban találtok. (Budapest, Károly Krt. 10.) Az apróságokon kívül válogathattok majd Mankák, reprók közül is:)
Bemutatkoznak a francia vokalista mankák! Teltkarcsúak, telt hangúak, az öltözőbe pezsgőt, túrótortát és virágot kérnek. Érdekes, hogy a szabáshoz ugyanazokat a sablonokat használtam, minden ugyanúgy történt, mint eddig, mégis, az anyagválasztás miatt mennyire más a hangulatuk...
Az utóbbi hetekben sok új MANKA született, közülük sokan a Sziget fesztiválon fogják várni leendő gazdáikat. Úgy gondoltam, néhányat bemutatok itt a blogon is, így akinek van kedve, lecsaphat rá, nem szigetes áron:)
A napokban gyerekkori dolgaimat rendezgettem, és találtam egy kis dobozt tele babaruhákkal. Mármint ruhákkal, amiket én varrtam a babámnak. Ez egy barbie-típusú, karcsú baba volt, (barna hajú!! ez fontos!) és remekül lehetett öltöztetni. Sajnos a babát nem találtam meg.
Most, hogy így visszagondolok, eszembe jut, hogy tulajdonképpen én divattervező akartam lenni. Sok ruhát varrtam, sajnos a legtöbbjét rá a baba testére, gyöngyökkel és flitterekkel díszítve, ezeket később úgy kellett levágni róla. Néhány "fantasztikus kreációt" azonban többször használatosra készítettem. Bár sok közülük csak egy-egy fecni textilnek tűnik, valójában fontos kordokumentum következik a 80-as évekből:))
A kollekciót egy vízparti nyaralásra ajánlom. Kezdjük két szellős, divatos felsővel:
Etravagáns ruha vízparti sétákhoz:
Mivel elég szellős, ezért elengedhetetlen a hozzá passzoló bikinialsó:
Egy másik bikini, rózsaszínben:
Csőtop (miniszoknyaként is használható):
És végül egy batikolt, mélyen kivágott ruha koktélozáshoz:
Külön öröm, hogy ráleltem erre a mackóra (kicsit kiegészítettem, hogy úgy nézzen ki, mintha nagy kártyás lenne):
(Ígérem, a következő bejegyzésemben jobb minőségű fotókat közlök:)
Négy, új nyomatot készíttettem nagyméretű festményekből. A lufis kép eredetije 100*100 cm-es, a többi 50*50 cm-es, mindannyian akrilképek. A printek A/4-es méretű kreatív papírra készültek, ezen belül méretük 15*15 cm, mindből 25 db van.
Az erdő királya és más mesék című könyv illusztrációinak egy része Sopronban lesz látható a II. Soproni Tündérfesztiválon (június 20, szombat, Gyermek és Ifjúsági Központ). A program rendkívül színes, érdemes végigböngészni, én most csak néhány dolgot ragadtam ki: lesz zenés manó-és tündérfelvonulás, viselet-és zászlószépségverseny, zenés műsorok, tánc, fáklyás fürkésződés, kellem, báj, tündérszárny...:) Izgalmasan hangzik kicsiknek és nagyoknak egyaránt!
Ez a kérdés a "hogyan születnek a mimik?" problémakört veti fel. Bertold így írja Az erdő királya és más mesék című könyvében:
"A ma élő legöregebb mimi nekem azt mesélte, hogy az első mimi első dolga az volt, hogy font egy kosárkát. Amint kész lett, félretette, és nekifogott a következőnek, ám a kosárkában megszületett a második mimi. Ő is nekállt fonni egy kosarat, közben az első mimi készen lett a második kosárkával, azt is félretette, s fonta a harmadikat. Akkor megszületett a harmadik mimi, majd a negyedik és így tovább. Ők száz évig szakadatlanul csak fontak és fontak. A végére lettek annyian, hogy szétszéledhettek a nagyvilágban s mindegyik vitt magával egy ilyen kis kosarat, mert azóta abban születnek az új és új mimigyerekek."
Ez a MANKÁK esetében a következőképpen néz ki: pontosan senki sem tudja. Valami történik, valami van, aztán egyszer csak megint történik valami, és mikor már éppen elég, akkor a mankák átbucskáznak a fejükön, és egy kis segítséggel megszületettnek mondhatóak.
Szerencsére én általában ott vagyok, és bizonyos mozzanatokat meg tudok örökíteni:)
A címkekérdést csak halogattam idáig a szatyrok esetében..mert ugye venni kell hozzá transzferpapírt, ki kell találni, mit nyomtatok rá, hogyan jelenik meg a vattacukorhajú lány rajta, akkor már egyúttal kéne egy logó, de abból csak jóval érdemes...nem így a mankák esetében, ahol az első kör után kiderült, címkét kell varrnom beléjük, rövid a nevük, egyszerű lesz, de mit is, hogyan is.. Pünkösd hétfőn címkének való szalag már volt volt, papírt továbbra sem vettem, hát akkor nyomdázni fogok...Hat éve nem volt a kezemben linómetsző kés, gondoltam, egy radíron kipróbálom, megy-e még...persze rögtön a manka felirattal kezdtem:) És ment, és nem vágtam bele a kezembe, mint a főiskolán, és elhasználtam az összes radírom. A mankák tehát címkét kapnak, a képen láthatót (Hajninak írom: tudom, hogy a radír túl sima felületéről csúszott le a festék, a következő nyomdázásnál szebben fog kinézni:)). Remélem.
Ha szeretnéd megnyerni a fenti léggömbös-kislányos reprodukciót, hagyj egy kommentet. Ide is írhattok, de a sorsoláson csak az vesz részt, aki Zsuzsinál kommentel! :)
Régóta tervezem, hogy babákat varrjak én is, de a terveken kívül nem jutottam előbbre, pedig ősz óta rajzolgatok hozzájuk. Talán emlékeztek még a zsebredugott kezű királylányra az erős szélben, vagy a svéd pályázathoz rajzolt kislányra, vagy karácsonyi üdvözlőlapomra itt a blogon...
nos, ők voltak a rajzolt figurák, gyúrtam, varrtam, és végre megszületett MANKA.
Most négyet varrtam belőle, a hétvégén fognak debütálni Szegeden, táskákkal, reprókkal együtt. Tehát a kedves szegedi olvasóim élőben is megnézhetik őket, keressétek a Bahia standját a X. Szegedi Hídivásáron!
nyaraló manka
virágos manka
erdei manka
romantikus manka
Az első bevetés után kiderül, mennyit varrok még belőlük, mindenesetre kiszabtam néhányat, és a kezek-lábak is halomban állnak a varrógép mellett.
Kiegészítés: elfelejtettem megírni, hogy mekkorában képzeljétek el őket: teljes magasságuk 29 cm, a csípőszélesség 17 cm.
Tegnap átadták az idei Aranyvackor-díjakat aPetőfi Irodalmi Múzeumban, sok-sok marcipánkörte talált gazdára. A beérkező 240 pályamunka közül a zsűri 80 képet választott ki, melyek most a múzeum falain várják az érdeklődőket, mindenkit csak biztatni tudok, hogy nézze meg, mert nagyon jó kis anyag jött össze. Az illusztrációk mellett megtaláljátok a továbbjutott meséket is, lehet olvasgatni!
A zsűri díjai:
I. helyezett: Aranyvackor-díj megosztva: Demény Péter és Keszeg Ágnes, valamint Máté Angi-Szulyovszky Sarolta
II. helyezett: Szakács Eszter és Takács Mari
III. helyezett: Varga Zsófi és Varga Máté
A zsűri elismerő oklevelében részesült: Cserháti Hajnalka, Maros Kriszti, Benedek Szabolcs, Halász Margit és Trapp Gyöngyvér, Menyhért Anna és Klesitz Piroska, Balogh Tünde.
Móra Kiadó-különdíj: Zágoni Balázs és Jánosi Andrea Pagony-különdíj: Balogh András-Gyöngyösi Adrienn General Press-különdíj: Szász Ilona Csimota-különdíj: Bohony Beatrix Cerkabella-különdíj: Kasza Juli Naphegy kiadó-különdíj: Finy Petra Könyvmolyképző kiadó-különdíj: Lakatos István Csodaceruza-különdíj: Sirály Dóri, Orr Máté Egyszervolt.hu: Kőszeghy Csilla Dörmögő Dömötör: Boczán Bea Litera-különdíj: Lakatos István, Dávid Ádám, Gévai Csilla Éva magazin: Both Gabi Csillagszálló: Varga Zsófi-Varga Máté Irodalmi Centrifuga: Gévai Csilla Budapest Főpolgármesteri Hivatal: Both Gabi, Gévai Csilla, Rácz Nóra Műcsarnok: Ocztos István, Nagy Dia, Alajbég Afrodité Marék Veronika: Szathmáry István Budai Rajziskola: Rumi Zsófi
Gratulálok minden díjazottnak!
A végére hagytam, pedig legszívesebben ezzel kezdtem volna:) Mi A rejtélyes kulcscímű mesénkkel a prae.hu irodalmi portál gyermekrovatának különdíját kaptuk.
Új büszkeségem: ez a táska. Egy kedves meskás megrendelőm kérésére készítettem el, de már egy ideje gondolkoztam rajta, hogy szívesen varrnék valami ilyesmit, színeset és bonyolultat, szóval jó időben talált meg a feladat. Remélem, hogy a megajándékozott is örülni fog majd neki:)) Most, hogy így túl vagyok rajta, és rákaptam a varrva festés ízére, biztos vagyok benne, hogy készítek még hasonlókat, de szigorúan egyedi darabokat. Senkinek nem lesz egyforma! :) Nektek hogy tetszik?
Ez az első duplaoldal, vagyis gondolatban felezzétek meg valahol középen, a cipős lábnál. Holnap mutatom a harmadik képet, amit nagyon szeretek, napokig dolgoztam rajta:)
Megmutatom, mit készítettem az idei Aranyvackorpályázatra. A három beadandó kép közül ez az első, ami egyben a mesénk tervezett belső címlapja is . A mesét Kertész Edina írta, én illusztráltam. Holnap jövök a második képpel.
Kedden délután kiállítás nyílik Az erdő királya című könyv illusztrációiból Kiskunfélegyházán, ez egyben a könyv bemutatója is. Miért éppen itt? Ez a város kapcsol össze bennünket Bertolddal, a mesék írójával. Ő itt él, én pedig ide jártam gimibe (és rajzkörbe, és itt kamaszodtam). A kiállítást régi kedves rajztanárom, Rosta Ferenc nyitja meg, akinek nagyon sokat köszönhetek. Tudjátok, vannak olyan tanárok, akiknek egy-egy mondata megmarad bennünk, amelyek még évek múltán is ugyanúgy hatnak... A kiállításon az érdekesség kedvéért bemutatok néhány vázlatot, tervet is, tehát olyan képek is lesznek, amelyek nem szerepelnek a könyvben. Kicsit izgulok. Mindenkit szeretettel várunk!
Mostanában nagyon kevés időm marad, ezért jövök ritkábban. Készültek új szatyik, már megtalálhatjátok őket a meskán . Egy meseválogatás illusztrációit rajzolom, készülök az Aranyvackor pályázatra, és Az erdő királya könyvbemutatójára is Kiskunfélegyházán. (Ez utóbbi március 31-én lesz, de még jövök addig meghívóval.)
Panyizsuzsi időről-időre interjút készít egy-egy alkotóval, majd ezeket az interjúkat Művészporté nevű sorozatában mutatja be a blogján. Most én következtem, szóval ha kíváncsiak vagytok rám, kattintsatok ide, Zsuzsi blogjára:)
Végre-valahára én is befejeztem a Gyermekkönyvszerzők és Illusztrátorok Egyesületének (GYIE) Benedek Elek pályázatára készített képemet.
A 150 éve született nagy mesemondótól én a Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack című mesét választottam. Azok kedvéért, akik már régen olvasták, a mese röviden: az öreg király három lánya közül a legkisebb azt kéri, hogy a címben említett gyümölcsöket hozza neki az apja a vásárról. Egy szekérelakadás miatt azonban az apja odaígéri a lányát az őt megmentő disznónak. A disznó jön is lelkesen, taligával, hogy elvigye mátkáját, a királylány sír, mint a záporeső, de az ígéret szép szó, tehát menni kell. A disznóról azonban szerencsére már másnap kiderül, hogy valójában elvarázsolt királyfi, és addig kellett disznótestet viselnie, amíg nem akad egy királylány, aki szóló szőlőt, mosolygó almát, és csengő barackot nem kíván.
A GYIE-tagok teljes pályázati anyaga látható lesz a Millenárison március 12-14-éig, a Gyermekirodalmi Fesztiválon és Vásáron. Bővebb infó a Csodaceruza oldalán.
A vattacukorhajú lány blog mostantól a miner.hu kreatív szekciójában is megtalálható, mely a magyar nyelvű saját készítésű kreatív dolgokkal (például ékszer, ajándéktárgy, gyöngyözés, varrás, szövés, fonás, barkácsolás és lakásdíszítés) foglalkozó blogokat gyűjti egy helyre, és teszi kereshetővé, böngészhetővé.
Még tegnap éjfél után megtörtént a sorsolás, de már túl fáradt voltam a bejegyzés megírásához. Nagyon köszönöm mindenki hozzászólását, hihetetlen, hogy ennyien írtatok, és ilyen kedveseket! Az összes nevet felírtam egy kis cetlire, és egy porcelántálkából húztam ki egyet:
Gratulálok!! Kérlek, írd meg a postacímed a profilomban található e-mail címre, én pedig küldöm neked a szatyit.
Ma indul a többi nyuszis szatyor feltöltése a meskára.
Új, nyuszis rátétes szatyrokon dolgozom. Történtek fejlesztések is, a szatyor "talpat" kapott, mostmár megáll benne egy ásványvizes palack (borosüveg), záródását egy erős mágneszárral oldottam meg. A belsőzsebet ezentúl mindig két részre osztom, toll-és telefonzsebre.
És a lényeg: úgy döntöttem, hogy a sorozat első darabját kisorsolom! (A képen látható darabról van szó.) Mit kell tenned? Csak hagyj egy kommentet szerda éjfélig, utána jelentkezem a nyertes nevével:)
(a sorsolás után a nyuszi testvérei a meskán megvásárolhatóak)
Péntek óta látható Az erdő királya és más mesék című könyvből tizenkét illusztráció a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budafoki Könyvtárának nagyon klassz gyermek részlegén.
A nyitvatartásért és bővebb információért kattintsatok a könyvtár honlapjára.
Köszönöm a felkérést! (A kiállítás február végéig megtekinthető.)
Többen kérdezték tőlem, milyen képeskönyveket készítettem eddig, és miért nem mutatom meg őket. Szó sincs titkolózásról, egész egyszerűen így alakult eddig. Főállásban az STB Kiadónak illusztrálok, az ottani munkát inkább munkának éreztem, a blogolást pedig kikapcsolódásnak, mely a szakmai fejlődésben is segít, több teret hagy a kísérletezésnek. Nem tudni, mi az oka, de hetek óta úgy érzem: valami változik, ideje összemosni a kettőt. Ki tudja? Ha megfogja a piros zokni a fehér pólót, egy rózsaszín ruhadarabbal gazdagodik a ruhatárunk:) Elhatároztam, hogy időről időre bemutatok egy-egy képeskönyvet.
(kattints a képre a nagyobb méretért)
A mostani beillesztett kép a kedvenc, ERDŐ című minileporellómból készült montázs. A minileporelló 16 db, 10*10cm-es képből áll, a montázsban részt vevő a képek a legkedvesebbek.
Ezeket a figurákat egy svéd kiadó, a Natur & Kultur pályázatára készítettem. A képen látható, érdekes testalkatú kislány a főszereplő, aki bár borzasztóan fél az injekciótól, mégis bátrabbnak bizonyul a kisfiúnál. Várakozás közben persze összevesznek a hintalovon, majd kiderül, hogy a szuri nem is fáj, és a kislány szert tesz egy csodás vízipisztolyra is.
Az elmúlt évben elég sok negatív és pozitív dolog is történt velem/illetve bennem. Így visszatekintve egy folyamatos hullámzást látok, aminek a vége szerencsére határozottan pozitív, sőt, szuper:) Tavasszal kaptam a szüleimtől egy varrógépet, életemben az elsőt, és én magam is meglepődtem, milyen sok dolog kikívánkozott belőlem, mintha egy szelepet nyitottam volna ki. Életem egyik meghatározó eseménye ez a varrógép-ajándék, ez már teljesen biztos. A varrás a számomra megfelelő hobbi, hogy több is lesz-e belőle, majd meglátjuk. Mindenesetre mostmár legalább annyira nem férünk az anyagoktól, mint addig a papíroktól:)
A fenti képeken mutatok néhány táskát, szatyrot, amiket nem volt időm ide feltenni, olyan gyorsan gazdára leltek.
2008. december 31., szerda
Vidám újévet mindenkinek!
2008. december 23., kedd
Kívánok minden kedves látogatómnak békés, boldog ünnepeket!
2008. december 17., szerda
A napokban csak azért kattintottam a blogomra, hogy megnézzem a bloggertársak működését, új bejegyzésre, új rajzra sajnos most nincsen időm. De hogy ne felejtsetek el, mutatok egy képet Az erdő királya című könyvből, ezzel is kifejezve hó iránti vágyamat:)
2008. december 12., péntek
Sajnos nem tudok részt venni a mai modesten, mindenkitől elnézést kérek.
Az úgy történt, hogy péntek este gyanútlanul lefeküdtem aludni, és szombat reggel arra ébredtem, hogy azonnal fel kell kelnem, mert kitűzőket kell gyártanom. (Az összes alapanyagot beszereztem már korábban, csak éppen eddig fogalmam sem volt, mire fogom őket használni.) A hétvége lázas munkával és fotózással telt, most pedig megmutatok pár kész darabot. Néhányat pedig már a meskán is láthattok.
Ahogy ígértem (tudom, már elég régen..) megmutatok néhány illusztrációt a friss könyvből.
A történet három kis tündérről, mimiről szól, akik a Kiskunság egyik erdejében élnek, közülük is a legkisebbről, Titiről. Ahogy ez lenni szokott, vele mindig történik valami érdekes és kalandos, elveszik, leesik, megismerkedik, megment, barátkozik és természetesen varázsol is!
MODEST - mindennapi design az Új Művészben, Szentendrén beszélgetés, teázás, élő zene, vásár 2008. november 21. péntek 17-22h
A MODEST nevű rendezvény most pénteken debütál Szentendrén az Új Művész étterem és kávézóban. Gyertek, én viszem a táskáimat, és hogy még miket, az legyen meglepetés:)
Minden további információért kattintsatok át ide: panyizsuzsiblogjára. Azt hiszem, a többi alkotó nevében is írhatom: Zsuzsi, ezúton is köszönjük az ötletet és a szervezést!
Nagyon-nagyon jó érzés. Majdnem pontosan olyan, mint amilyennek megálmodtam és ezen kívül bizonyos részei még sokkal szebbek. Nagyon örülök, hogy a borító nem fényes, hanem matt, az előzék pedig egészen gyönyörű. Rengeteget dolgoztam vele és rengeteget tanultam ebből a munkából. Körülbelül egy évvel ezelőtt kaptam meg Bertoldtól az első meseadagot, és olyan szerencsésen alakultak a dolgok, hogy senki sem siettetett. Volt elég időm arra, hogy kísérletezzek, próbálkozzak, az egészet újra és újrakezdjem. Papírokat festettem, nyomdáztam, vágtam-ragasztottam. Közben elkezdtem varrni, innen jött az ötlet, hogy a textilt is felhasználom az illusztrációkhoz. Ma már ez oda-vissza hat, és erősen érzem, még nincs vége:)
Köszönöm a Noran kiadónak ezt a szép feladatot! A következő bejegyzéseimben írok a mesékről, és beillesztek néhány illusztrációt.
Kicsit egyszerre történnek a dolgok. Ma egy éves a blogom. Köszönöm mindenkinek, aki kattintott, a kedves kommenteket, maileket. Ígérhetném, hogy ezentúl sokkal többet írok a képekhez, de nem teszem. A vattacukorhajú most elfújja a gyertyát, aztán kézen fogom, és együtt elmegyünk az ajándékért:)
Még egy kép a várakozás idejére. Ijesztően keveset (egyet!) kell már csak aludnom ahhoz, hogy kezembe vehessem az első, igazi, keménytáblás, szép előzékpapíros, általam illusztrált mesekönyvem. Holnap megírom, milyen érzés.
1. Mindig írok a bejegyzéseimhez, de szinte mindig ki is törlöm őket, és csak a képet hagyom. 2. Szögegyenes a hajam, nem úgy, mint a vattacukorhajúnak. 3. Szinte minden házimunkát szeretek, ez alól csak a porszívózás a kivétel. 4. Mindig több könyvet olvasok egyszerre. 5.Gyűjtöm a kiskanalakat, a gombokat, a fülbevalókat, a régi gyerekkönyveket, a gyöngyöket, és még egy csomó apróságot, ami csak szép vagy praktikus. 6. Szeretem a reggelt, a telet, a téli reggelt, és mindig, amikor hűvös van, és süt a nap. 7. Szerintem jóval régebben kellett volna születnem, bár az internet hiányozna.
Aki kérdezett: kdatta , és akikre én vagyok kíváncsi:
Idén először én is küldtem munkát a bolognai illusztrációs pályázatra. Ez egy jó kis megmérettetés, és ha nem küldtem volna végre, később csak megbántam volna. Az esélytelenek teljes nyugalmával tehát most megmutatom a képeket. Egyesével, hogy gyertek minden nap! :)
Mivel még mindig nem szabad megmutatnom, min dolgoztam mostanában (pedig már nagyon szeretném), úgy gondoltam, hogy azokból a képekből mutatok meg kis részleteket, amelyekkel nem lövök le semmit.
Az elmúlt hétvégén Dalmáéknál jártam. Dalma egy angyali kislány, és épp most várja a kistesóját. Hogy a várakozás és a majdani közös játék még vidámabb legyen, festettem nekik a falra valamit. Az alábbiakban megmutatom, hogyan készült el a kép.
Mint szembetűnő, a munka felénél elfelejtettem fotózni. De íme a végeredmény (katt a nagyobb méretért):
Néhány napot otthon töltöttem, és végre megismerkedtem az Új Fehér Cicákkal. Ketten vannak. Nincs konkrét nevük, nálunk ez így megy: Kisfekete, Nagyfekete, Anyacica..stb:)
A Kis Fehérek rettentően aranyosak, kedvesek, minden, amit csinálnak, rajzolni- és fényképeznivaló. Már nagyon régen krokiztam, de most végre...
Ezúttal Hajnitól, pardon, ojnitól. Ez most annyira tetszik, hogy nem is adom tovább senkinek, hanem megtartom! :) És angolosan távozom, pár nap múlva ugyanitt!
Díjat kaptam, méghozzá kdattától. Először nagyon megörültem, aztán kicsit megijedtem, mert nem tudok 7 blogot kiemelni. Többet is olvasok rendszeresen, továbbajánlom tehát a díjat mindenkinek, aki tudja, hogy szeretem az írásait/képeit/fotóit/tárgyait/ételeit.
Megnyílt a boltom a Meskán. Ez egy induló kreatív oldal, ahol Mindenféle Egyedi Saját Készítésű Alkotást vásárolhattok. Nemcsak tőlem, hanem egyre több és több alkotótól a legkülönfélébb kategóriák között keresgélve. Néhány szatyorral indítok, ezután a készletem folyamatosan fogom feltölteni, érdemes lesz hát gyakran benézni!
Lassacskán már rajzolni is kéne valamit, mert kezdek varrós bloggá átalakulni...
Szóval a szatyrokról: mind nagyjából A/4-es méretű lesz, vállra akaszthatóak, vidámak, színesek, béleltek, környezetbarátságosak ( azt hittem, én alkottam ezt a szót, de sanda gyanúm támadt, és most átpillantva a Vajaspánkóra, látom, hogy Írisz már megelőzött - azért remélem, megbocsátja nekem, nem kell verekednünk érte vagy ilyesmi:)
1.Bárki játszhat, akinek blogja/flickr képtára van.
2. Az első három ember, aki kommentet ír erre a bejegyzésre, ajándékot fog kapni tőlem, melyet én készítek.
3. Ezt az ajándékot az elkövetkező 365 napon belül el fogom juttatni hozzátok.
4. Cserébe előre kell fizetni, úgy, hogy ezt megígéritek a saját blogotokban/flickr-en (nem küldöm el az ajándékot annak aki nem hirdeti meg a játékot a blogjában/flickr-en)
Lelkes szatyorvarrásba kezdtem. Hamarosan egy új kreatív oldalon fognak szerepelni a munkáim, a tervek szerint varrok és rajzolok is. Íme az első ide készült darab..a bemelegítő körök után reményeim szerint hosszútávon indulok! :)
Az első saját készítésű táskám, ami nem szatyor. Szerettem volna lefotózni a mesterien belevarrt bélést is, de akkor láthatóvá vált volna a kevésbé mesteri cipzárbevarrás. Így inkább ez a kellemes teraszhangulat, háttérben a virágos-, és veteményeskerttel.
