abszolút Manka-mentes bejegyzés, csak a címben van, de tényleg.

Tarthatatlan volt, hogy már július közepe, de még mindig a háttérkép a legújabb bejegyzés. Az úgy van, hogy mióta kertes házba költöztünk (itthon), azóta egyrészt viszonylag ritkán látok kastélyt, amit lefotózhatnék, másrészt este kilenckor kikapcsolom a gépet, bár már hattól nem is vagyok bent.

 A látszat ellenére nagyon is dolgozom, de most jöjjön egy cicás-kutyás poszt.

Nagyon szeretem a cicákat, nem is olyan régen írtam is, mennyire hiányzik, hogy legyen. Most van négy. És egy törpetacskó, még kölyök ő is. A cicák közül csak kettőnek van még neve, de az is lehet, hogy a két névtelen valaki másé lesz, úgyhogy őket addig duplán kell szeretni. 

Ekkorák voltak, amikor kaptuk őket:

Ő Kornélia, a cicafigurám után.Valamiért mindig nagyon ijedten néz.

 Ő az egyik névtelen, a másik is kb ugyanígy néz ki, kis szürke álarcos lovagok.

Ő Szófia Hercegnő. Remélem, egy fiú kiscica nem sértődik meg ettől a névtől, de mivel nem érti, mit jelent, úgy gondoltuk, hívhatjuk bárhogy.

Nagyon jó kiscicák, egyáltalán nem rosszalkodnak.

 Bár a szőlőre szeretnek felmászni.

Mind a négyen:

Ő pedig Csipesz, a kiskutyánk. Hallgat még a Csiperkére, a Csipikére, vagy bármilyen Csi-vel kezdődő szóra. Sajnos a farka hegye lemaradt a képről, de kiegészítettem nektek:

Imádjuk. Nagyon érdeklődő kiskutya.

Az ott a kutya alatt két cicaláb. Ez a közöttük lévő viszonyokat is érzékelteti.

Hát nem cuki?