megint fotók

Most már gőzerővel dolgozom itt is, illusztrálás és mankavarrás váltogatja egymást minden nap. Szeretném mihamarabb megnyitni (újranyitni) a boltom az etsyn, egy erős árukészletre dolgozom épp.

Így néz ki az asztalom most:

Még elég puritán, nem is jellemző rám. Mindig is tetszett a letisztult skandináv stílus, csak éppen megvalósítani nem tudtam 2 napnál tovább. Nálam mindent elborítanak a dolgok. Mint például ezek a szuper ragasztós szalagok (nem is tudom a nevüket), amiket még Franciaországban vettem:

Aztán Angliában rájöttem, hogy ide is vastag pénztárca kell, mert például mehetünk úgy is boltba, hogy szimplán éhesen elintézzük a heti bevásárlást, vagy úgy is, hogy szakmai szemmel nézzük a csomagolást, és akkor is legszívesebben mindent megvennénk. Annyira jól néz ki néhány dolog, hogy ha újra megyek, mindig megfogdosom. Pedig csak közönséges babkonzervről vagy joghurtról van szó. Vagy élesztőről!
Ez a medvés medvecukor például azonnal beleugrott a kosaramba. Az csak itthon derült ki, hogy nem szeretem a medvecukrot, viszont így összegyűjthetem a Wolf Family tagjait, Mr. Wolf már meg is van.

A kedvenc kis bögrém persze itt is velem van, a kedvenc ezüst kiskanalammal együtt. Ezek adják az otthonosságot:)

Sokszor éjjel varrok:

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a képen látható kastély 14 percnyire van tőlünk. Én nem tudtam, miről nevezetes, de egy barátnőm azonnal rávágta skype-beszélgetés közben, hogy itt forgatták az egyik Büszkeség és balítéletet.

Sajnos vasárnap délelőtt borús volt az ég Sudbury hallban, úgyhogy nem is fotóztam sokat, majd úgyis visszajövünk napsütésben. Van itt egy múzeum is gyerekeknek. Volt már bent valaki?

Őt mohazöld bársonyból varrtam, sajnos csak három darabra való van belőle, nagyon sajnálom.

Ez itt a kert:

Ezek az angol vidéki élet szépségei. Kitaláltam egy új kifejezést: lovelyfaktor. Hát itt elég sűrűn kileng a mutató.
Szerencsére!

Telefonfülke az erdő szélén, ha a róka fel akarná hívni a nyuszit.