Új mankatípust kezdtem. Na nem mintha a régieket meguntam volna, de úgy gondoltam, ha már itt vagyok, készítenem kell angol Mankákat is. A francia nők terén nagyobb szerencsém volt, ha az angolokra gondolok, nekem inkább a viktoriánus korszak gazdagon díszített, mégis szigorúságot sugárzó öltözékei jutnak eszembe.
Így született meg a viktoriánus Mankák ötlete.
Viktória brit királynő 63 évig uralkodott, róla nevezték el az angol 19. századot viktoriánus kornak, amelyet az Egyesült Királyság fénykorának tekintenek. Nagyon izgalmas korszak lehetett: az ipari forradalom, a sok találmány, köztük a gőzgép, amely elősegítette az ipar fejlődését (könyvnyomtatás, textilgyártás) s így a kultúra terjedését is; az első világkiállítás (melynek ötlete a királynő férjétől, Alberttől származott), a fotográfia születése...Erről a korszakról a ruhákkal együtt a régi fotók ugranak be. Nagyon-nagyon szeretem a régi fotókat, különösen Julia Margaret Cameron meghitt portéit, amelyeken érződik a praeraffaelita hatás...minden álomszerű, mégis valódi. Ebben a mondatban minden benne van, amiért szeretek most itt lenni:) (Plusz a tea és a rózsák.)
A viktoriánus Mankákhoz sok csipkét, régi, vagy réginek ható anyagot és sok-sok munkaórát fogok felhasználni; gyöngyöket, szalagokat, mikor mire bukkanok. Ez azt jelenti, hogy masszív csipkevadászatba kezdek! Ezen az első két Mankán is olyan csipke van, amit már itt túrtam a bolhapiacon. Margaret ruhájára kézzel varrtam fel, elöl és hátul is.
Így született meg a viktoriánus Mankák ötlete.
Viktória brit királynő 63 évig uralkodott, róla nevezték el az angol 19. századot viktoriánus kornak, amelyet az Egyesült Királyság fénykorának tekintenek. Nagyon izgalmas korszak lehetett: az ipari forradalom, a sok találmány, köztük a gőzgép, amely elősegítette az ipar fejlődését (könyvnyomtatás, textilgyártás) s így a kultúra terjedését is; az első világkiállítás (melynek ötlete a királynő férjétől, Alberttől származott), a fotográfia születése...Erről a korszakról a ruhákkal együtt a régi fotók ugranak be. Nagyon-nagyon szeretem a régi fotókat, különösen Julia Margaret Cameron meghitt portéit, amelyeken érződik a praeraffaelita hatás...minden álomszerű, mégis valódi. Ebben a mondatban minden benne van, amiért szeretek most itt lenni:) (Plusz a tea és a rózsák.)
A viktoriánus Mankákhoz sok csipkét, régi, vagy réginek ható anyagot és sok-sok munkaórát fogok felhasználni; gyöngyöket, szalagokat, mikor mire bukkanok. Ez azt jelenti, hogy masszív csipkevadászatba kezdek! Ezen az első két Mankán is olyan csipke van, amit már itt túrtam a bolhapiacon. Margaret ruhájára kézzel varrtam fel, elöl és hátul is.
Margaret
(nem Cameron után, véletlen volt:)
(nem Cameron után, véletlen volt:)
Eleanor és Margaret
részletek
A háttérben a Harlaxton egyetem látható, ottjártunkkor éppen szállingóztak ki a fiatal lányok futni, teljesen átlagos mackónadrágban, ipoddal a fülükben. Belegondoltam, milyen szintű oktatásban részesülhetnek...
Jean, fogja be a lovakat. Kikocsizunk.Most ez kapcsol ki: fehérben alkotni valamit, ami a múltat idézi.
8 megjegyzés:
Irtó cukik! :)
Én imádom őket! Csuda szép kisasszonyok... És a csipkevadászat már nálam is tart egy ideje- és ha eljő a várva-várt nyári szünet, én úúúgy, de úúúúgy nekiállok varrni, mint a huzat. És a csodás képedet kinyomtathatom, kitehetem a falra? :D
Egyszerűen gyönyörűek! :)
köszi:))
ma megvettem az anyagot a többieknek, legszívesebben csak ilyet varrnék most:)
Detti, melyikre gondolsz?
gyönyörűek! :)
Hű, de stílusos!!!
ezzel a frivolan felrecsapott kalappal...! :-) nagyon tetszik :-)
margaretre, aki a bejegyzésben legfelül van... :D
Gréta meglátta..... Írok nemsokára emailt! :D
Megjegyzés küldése