Nem kapkodtam el a Manka könyv bemutatását, ez igaz. De a lényeg, hogy végre sikerült lefotózni és feltölteni, mielőtt a következő könyvről mesélnék.
A könyvecskét tavaly készítettem, kollázs technikával. Már néhány képet mutattam róla, és nagyon sokan kérdezték, hogy hogy is van ez..? Ez egyedi könyv, vagy nyomdai termék? Hogy varrtam az oldalakra, és mit hova ragasztottam? Eszembe se jutott szót ejteni róla, de akkor most.
Az oldalak úgy készültek, hogy először is minél vastagabb papírt feszítettem fel a rajztáblára. Ez azért fontos, mert a vastag papír elbírja a ráragasztott vékonyabbakat, vagy a textileket, nem hullámosodik. Persze ragasztás után mindig telepakoltam jó nehéz könyvekkel, sokszor egy egész éjszakára...tehát ez nem egy gyors munka. Az alapra ragasztottam a hátteret és a figurákat, mindent színes papírból (vagy textilből), aprólékosan kivágva, a legkisebbeket fogpiszkálóval ragasztózva. Miután minden rajta volt, még a végén varrógéppel is nekiestem. Ez majdnem szó szerint történt, ugyanis nem gondoltam át, hogy hogyan is fogok kanyarodni a géppel? A textil könnyű összehajtogatni, és úgy betenni a gép alá, de egy viszonylag nagy és viszonylag vastag képet hogyan fogok forgatni a gép alatt? És mi lesz, ha ki kell bontani? Ki is kellett, egy helyen, de sikerült úgy megoldani, hogy nem látszik.
Miután tényleg késznek nyilvánítottam, beszkenneltem, retusáltam, kiegészítettem, finomítottam, elvettem-hozzátettem, stb, rákerült a szöveg, majd mehetett a nyomdába. Nagyon leegyszerűsítve így történt. Hónapokig készült (persze közben mással is foglalkoztam).
A történetet is én írtam, nagyon rövid, és nagyon egyszerű, egy kellemes nyári napról szól, melyet Mankáék együtt töltenek. Kattintsatok a képekre, hogy el tudjátok olvasni a szöveget.
A könyvecskét tavaly készítettem, kollázs technikával. Már néhány képet mutattam róla, és nagyon sokan kérdezték, hogy hogy is van ez..? Ez egyedi könyv, vagy nyomdai termék? Hogy varrtam az oldalakra, és mit hova ragasztottam? Eszembe se jutott szót ejteni róla, de akkor most.
Az oldalak úgy készültek, hogy először is minél vastagabb papírt feszítettem fel a rajztáblára. Ez azért fontos, mert a vastag papír elbírja a ráragasztott vékonyabbakat, vagy a textileket, nem hullámosodik. Persze ragasztás után mindig telepakoltam jó nehéz könyvekkel, sokszor egy egész éjszakára...tehát ez nem egy gyors munka. Az alapra ragasztottam a hátteret és a figurákat, mindent színes papírból (vagy textilből), aprólékosan kivágva, a legkisebbeket fogpiszkálóval ragasztózva. Miután minden rajta volt, még a végén varrógéppel is nekiestem. Ez majdnem szó szerint történt, ugyanis nem gondoltam át, hogy hogyan is fogok kanyarodni a géppel? A textil könnyű összehajtogatni, és úgy betenni a gép alá, de egy viszonylag nagy és viszonylag vastag képet hogyan fogok forgatni a gép alatt? És mi lesz, ha ki kell bontani? Ki is kellett, egy helyen, de sikerült úgy megoldani, hogy nem látszik.
Miután tényleg késznek nyilvánítottam, beszkenneltem, retusáltam, kiegészítettem, finomítottam, elvettem-hozzátettem, stb, rákerült a szöveg, majd mehetett a nyomdába. Nagyon leegyszerűsítve így történt. Hónapokig készült (persze közben mással is foglalkoztam).
A történetet is én írtam, nagyon rövid, és nagyon egyszerű, egy kellemes nyári napról szól, melyet Mankáék együtt töltenek. Kattintsatok a képekre, hogy el tudjátok olvasni a szöveget.
kertnézős
búcsú
4 megjegyzés:
gyönyörűek a grafikák... a kisgyerekek biztos százszor és százszor, újra meg újra megnézik majd az összes képet, biztosan oda lesznek érte ! :)
Nálunk nagy kedvenc lett (nekem pont a technikai rész a szívem csücske benne....)!
Nagyon szép és igényes munka, mint mindig!
Wonderful! It is very beautiful!
Congratulations!
köszönöm:))
thanks, Coralie! :)
Megjegyzés küldése