Most, hogy így visszagondolok, eszembe jut, hogy tulajdonképpen én divattervező akartam lenni. Sok ruhát varrtam, sajnos a legtöbbjét rá a baba testére, gyöngyökkel és flitterekkel díszítve, ezeket később úgy kellett levágni róla. Néhány "fantasztikus kreációt" azonban többször használatosra készítettem. Bár sok közülük csak egy-egy fecni textilnek tűnik, valójában fontos kordokumentum következik a 80-as évekből:))
A kollekciót egy vízparti nyaralásra ajánlom. Kezdjük két szellős, divatos felsővel:
Etravagáns ruha vízparti sétákhoz:
Mivel elég szellős, ezért elengedhetetlen a hozzá passzoló bikinialsó:
Egy másik bikini, rózsaszínben:
Csőtop (miniszoknyaként is használható):
És végül egy batikolt, mélyen kivágott ruha koktélozáshoz:
Külön öröm, hogy ráleltem erre a mackóra (kicsit kiegészítettem, hogy úgy nézzen ki, mintha nagy kártyás lenne):
(Ígérem, a következő bejegyzésemben jobb minőségű fotókat közlök:)
14 megjegyzés:
:D nagyon jók!!!
De jó volt! :) Nagyon klasszak. Az a kis szürke csíkos vízparti szerkó nagyon szexi! :)
Én is őrzök valahol ilyeneket...
..biztos mindenki:)
remélem kihallatszott az önirónia a sorok közül:)
mackó szupi! (ruhák is) nekem natúrban még jobban tetszik. :)
Hát ez nagyon kedves bejegyzés! végig mosolyogtam. így ni: :)
nekem is a mackó!
Jaj, cuki! Épp most láttam Vadjutkának azt a blogját, ami a régi és mostani alkotásokat teszi egymás mellé - szerintem sikerrel pályázhatnál :)
Dia, Kata, örülök nektek!
Anyahajó, ez jó ötlet, de végül nem lettem divattervező:)
...ez nagyon aranyos bejegyzés!Megmosolyogtató!:):-D :D
Hát ezek tényleg nagy kincsek, őrizd meg őket. Szerintem tényleg mindenki megpróbálkozott valami hasonlóval, bár nekem a fodrászolás is kedvenc mulatságom volt. Vol is egy ilyen majdnem életnagyságú babafej, aminek hosszú haja volt, és lehetett sminkelni, mer hajat csinálni neki, meg minden... aztán levágtam a haját csutkóra. :) De azért jó volt vele játszani. Mint "hivatalos" varrónő, azt kell, hogy mondjam, hogy a bikini kivitelezése csodálatosan innovatív. Az a kedvencem. :)
HIHIHI HÁHÁHÁÁ :)
hú, hogy én mennyire szerettem volna olyan nagy babafejet is! :) mindig csorgott a nyálam, ha láttam a reklámot...:)))
mostmár nem szeretnék, a szüleimnek adtam a szobrászatórán készített életnagyságú kerámiafejet is, az is elég bizarr..főleg hogy anyu kitette a kertbe a fenyő alá:D
A rózsaszín szalag bikinit le kellene védetni, mert késztetést érzek koppintásra. :))
saját részre? ;)))
Nagyon jót derültem ezen a bejegyzésen!!!
Kár, hogy az én műveim nem maradtak fenn az utókornak :-)
Megjegyzés küldése