interjú a Manka utazásairól

Jenkei Dániel a Cerkabella kiadó megbízásából készített velem egy interjút a könyvről, a fészbukon olvashatjátok. Mivel nem mindneki van fenn a fb-on, úgy gondoltam, bemásolom ide, viszont érdemes figyelni az eseményeket ott is, mert nagyon hamarosan játszunk! Vajon mit lehet majd nyerni? És még mit? :)

Íme az interjú:

"A Manka-babák igazi sikertörténete után úgy tűnik, hogy ez a kedves figura más területeket is meghódít. A Cerkabella gondozásában immár a második Manka-kötet jelent meg a napokban, ezúttal a Manka utazásai címmel. Horváth Mónikával, a könyv szerzőjével és illusztrátorával beszélgettünk ebből az apropóból.

Köztudott, hogy a plüss Manka-babák ihlették ezt a könyvet is. A babák keletkezésének mi a története? Honnan jött az ötlet és a figura?
Volt néhány rajzos előzmény, amiket a blogomon is megmutattam, három figurából gyúrtam végül össze. Az egyik egy karácsonyi üdvözlőlapom volt, a másik egy svéd illusztrációs pályázatra készült, a harmadik pedig egy “csak úgy” rajz. Valamiért nagyon tetszett ez a kövér, egybenyakú, mégis nagyon mozgékony és bájos kis alak. Három és fél évvel ezelőtt egyszercsak megvarrtam az elsőt, majd korrigáltam a szabásmintán, és azóta is azt használom. Mostanra már rájöttem minden fázis és részlet legjobb kivitelezési módjára.

Mikor döntöttél úgy, hogy akár könyvet is érdemes lenne írni Mankáról?
Bevallom, még csak játszottam a gondolattal, és nem igazán voltam felkészülve rá, de akkor ismerkedtem meg Nyulas Ágnessel, a Cerkabella kiadó vezetőjével, aki megkérdezte, hogy nem írnék-e a Mankákhoz mesét. Borzasztóan örültem, de ez az első könyv inkább egy óvatos szárnypróbálgatás volt a szerzői könyvek terén, ami azonban így két év távlatából visszanézve is tetszik és nagyon szeretem ezt a kis képeskönyvet.

Mennyiben más ez a Manka utazásai, mint az előző könyv?
Az első részben Manka vendégül látja otthonában a barátait, a másodikban pedig ő utazik a távol élő barátnőkhöz.
Először szinte vakon tapogatóztam, mert bár írni nagyon szeretek, azért ez egy külön szakma, így nagyon óvatos voltam ezzel a kis történettel. Mindamellett szerettem volna valami olyat létrehozni, ami egyszerűségében is nagyszerű, szívet melengető. A második résznél pedig az volt a probléma, hogy időközben magánjellegű okok miatt külföldre költöztem teljesen felkészületlenül, és mellbevágó volt minden újdonság. Kevésbé volt időm kiérlelni a történetet, és sokkal nehezebb volt leválasztanom magamról Manka figuráját. Mert hiszen azokról a helyekről szól a könyv, ahol én is jártam, és Manka is bizonyára ugyanúgy le lenne nyűgözve a sok szépségtől, de lássuk be, ő nem én vagyok. Nagyon sok szép helyen jártam elég rövid idő alatt, mindig volt nálam Manka, amit lefotózhattam egy-egy kastély vagy különösen szép zöld mező előtt. Ezeket a fotókat a fészbukon és a blogon is megmutattam, és menet közben kialakult a folytatás témája: Manka utazik.
Az illusztrációk az első részhez képest sokkal érettebbek lettek, gazdagabbak, technikailag az első könyvnél még kisollóval vágtam az elemeket és ragasztóba mártott fogpiszkálóval ragasztgattam, vagyis manuális kollázzsal készült, a folytatás pedig már digitális kollázs. Egyszerűen azért, mert közben többször is költöztem, nagyon mobilnak kellett lennem, egyedül a laptopom és a varrógépem a munkahelyem. A varrás, a textilek viszont mindkét könyvben hangsúlyosak, mert a kollázsokat mindkét esetben színes, festett papírokból és mintás, beszkennelt anyagokból készítettem.

Milyen tapasztalatokra tettél szert a gyerekkönyvírás során? Mennyire tartod fontosnak ezt a műfajt?
A műfaj fontossága egyértelmű: kell, hogy színvonalas és változatos gyerekkönyvek szülessenek, jó szövegekkel, színvonalas illusztrációkkal, kézbeillő, szép kiadásban. Legyen alternatíva a viccesebb témákra, kellenek a klasszikus mesék, a képregények, és sorolhatnám. És kellenének a klasszikus értelemben vett képeskönyvek, ahol nincsen szöveg, és a szülő mesélhet. Mindenféle könyv kell, csak legyen színvonalas.

Az, hogy Te vagy az illusztrátor és a szerző is egyben, mennyire könnyíti a munkádat? El tudnád képzelni, hogy más készítse a rajzokat egy történetedhez?
Semmiképpen nem tudnám elképzelni, hogy más illusztrálja a történetemet. Bár biztosan hasznos és tanulságos lenne, de ezt inkább csak kísérletezésképpen próbálnám ki. Én elsősorban illusztrátor akarok maradni, ezt a munkát minél színvonalasabban végezni, közben mindig tanulni, fejlődni. Ha úgy alakul, hogy írhatok még, akkor nagyon boldog leszek, de az egy másik szakma. És mivel az illusztrátori énem sokkal erősebb és magabiztosabb, így a könyv is úgy készült, hogy előbb láttam magam előtt a képeket, minthogy a szöveg végleges lett volna. Általában egy könyv nem így születik, előbb van meg a szöveg, és a képi világot, az atmoszférát az illusztrátor fonja köré. Én hangulatában láttam az egészet magam előtt, és azt meg is tudtam valósítani, a  szöveggel viszont alaposan megküzdöttem.



Mi az, amit kiemelnél a Manka utazásai kapcsán? Kiknek ajánlod a könyvet?

Amire rájöttem az utóbbi időszak alatt és a könyv írásakor, hogy kell egy nagy adag nyitottság, rugalmasság az élethez, és ha őszinték vagyunk magunkhoz, és tudjuk, mit szeretnénk, akkor észre fogjuk venni, ha el kell indulni. Utána pedig már csak csomagolni kell és állni a sarat. Egyik fázis sem könnyű! Viszont cserébe olyan élményekben lehet részünk, amikről esetleg csak álmodtunk azelőtt.
A könyvet bárkinek ajánlom, ugyanúgy, ahogy az általam varrott Manka babákat is, a vásárlók és a Manka-kedvelők között teljesen vegyesen vannak kisgyerekes szülők, korombéliek, nagymamák, és még férfiak is."

Élesítsétek tehát a radarokat, játék következik!