2009. november 23., hétfő

kincsek


Amikor kislány voltam, az unokatesóimmal állandóan a diófáról lógtunk lefelé és kincseket kerestünk a nagyszüleim kertjében. Feltúrtuk a kert végét, de a legtöbbször csak tejeszacskó-darabokat találtunk, vagy csirkecsontot, amiről viszont szentül hittük, hogy emberi lábszárcsont (nem, nem tűnt fel a mérete). A legnagyobb zsákmánynak a mázas cserépdarab számított... sehol egy kincsesláda tele arannyal és gyémántgyűrűvel. Mindezt azért meséltem el most, mert ahogy ma rendezgettem a dolgaimat, rájöttem, hogy már nekem is van saját kincsesládám, és nagyon megörültem neki, hogy minden nap turkálhatok benne:)


8 megjegyzés:

KisMesterek írta...

Nekünk a nagymami padlása volt ilyen kincslelő hely, mind a fények, mind pedig a rejtett, titokzatos tárgyak miatt.
Már a gyerekeimmel is ástunk el kincset az erdőben. sajnos több információt nem adhatok ki, köt az ígéretem.:-)

Ági, aki főz írta...

Szoktál arra gondolni, hogy milyen irigylésre méltó életet élsz? Olyan jó, ha az embernek lehet kincses ládája. Én így vagyok a fűszeres-teás fiókommal, azt hiszem.

Vicky írta...

Nekem is volt ilyen kis bőröndöm, talán még meg is van, tele kincsekkel ;)

Bakarasz írta...

De jó lehet beletúrni, és az a sok édes kis Manka-láb...

Mónika írta...

úgy látszik, az emberéletében ezek a fázisok a kincsesláda ügyében:)

gyerekként keressük, felnőttként (szerencsés esetben) rájövünk, hogy van ilyenünk, és anyaként pedig azt szeretnénk, ha másoknak is lenne:)

(na megvolt a napi bölcsesség, így fél 11-kor:)

eszterda írta...

Olvasván a soraidat, eszembe juttattad, hogy én is pont az unokatesómmal ástam annak idején a földet egy öreg mandulafa tövéban és 30 cm-nél már úgy éreztük, iszonyatosan sokat dolgoztunk, de biztosan megéri a kincs érdekében. A gödör fölé hajolva összekulcsolt kézzel még imátkoztunk is az Égiekhez, hogy megtaláljuk azt, amit csak mi talélhatunk meg. Hát mondanom se kell, ebben nem volt szerencsék, azt hiszem ezt másban találtam meg.

rosehip írta...

mi is csontokat gyűjtöttünk.hasonló elképzelésekkel.Nagyszüleimnél hatalmas kert volt,a patak szegélyezte.hihetetlen kirándulásokat tettünk ott.Egyszer aztán találtunk egy ezüst ékszertartó (vagy gyógyszertartó)medált.most is a táskámban hordom,a tárcámban.

Hajnalka Cserháti, Ojni írta...

Manka lászárakkal! :))