Hajninak már elég régen megígértem, hogy megmutatom a miniceruzáimat.Többségük egy 24 darabos Faber-Castell készletből származik, amit még az őskorban (értsd: gimnazista koromban) kaptam az anyukámtól. Elég drága volt, de úgy látszik, az anyukám nagyon bízott bennem... Sokáig csak nézegettem őket, majd elkísértek alkotótáborokba, később a főiskolára. A mai napig az eredeti dobozban tartom őket, és használatban is vannak. Általában véve nehezen válok meg dolgoktól, de a kifogyott temperás tubusaimat azért kidobtam már (pedig olyan szépen fel voltak tekerve, csak hát porosodtak:)
9 megjegyzés:
Én ezt most mint mezei felhasználó írom: 36 színű, osztrák Jolly kinderfest színeseket 6 éves koromban kaptam fémdobozban cédrusból "almost unbrekable" felirattal. Nagy becsben tartottam őket.
...és még most is használ(hat)ják a gyerekeim is. Szinte hiánytalan, bár tényleg megrövidültek ők is.
Az én gyerekkori fémdobozos színesceruza készletem is megvan/azt hiszem Faber-es az is, én csak "manósnak" hívtam, a fehér szakállú apóka miatt, ami a dobozon van:)/!
:)) dejó, írjatok még ilyeneket!! ki mit nem dob ki...? milyen szálakkal kötődtök az eszözeitekhez..?
Jajjj, köszi! :) Az a pinduri, nagyon aranyos! :)) A barátnőmet most költöztetjük, csak úgy gyalogosan, mert 2 utcányi csak a táv; asszem ő jobban tudna nyilatkozni; ő mindent, de mindent megtart...
Narancssárga centrumos nejlonzacskót.
Én is fájó szívvel dobom ki a megrövidült cerkákat, márpedig ahol négy gyerek alkot... Egyszer elkezdtem felragasztgatni szépen egymás mellé és egy kis képecske készült belőle, nagyon jópofa lett! Most újra gyűjtöm őket, gombokat fogok készíteni belőlük:)
És nekem a Gioconda pasztelljeim vannak még meg, pedig kb. tízévesen kaptam... csak a doboza lett ronggyá...
Hát én csak azzal dicsekedhetek, hogy sorra beszáradnak a temperáim, akriljaim...nem megy nekem a munka hevében a kupaktekergetés..pedig a fogkrémest visszatekerem...tehát még nem válunk az urammal...:-)))
Én az ovis kori szemüvegkeretemet őrzöm, amiben már nincsen üveg, de szuperül felkunkorodik a szára a fül mőgé. Mikor próbálkoztak vele 3 éves koromban, hogy hordjam, akkor be volt ragasztva az egyik üveg:)
Hordtam is becsülettel, én nem az a hisztis kislány voltam...csak anyukámnak feltünt, ha valamit meg akarok nézni, akkor leveszem, mert szemüvegben nem láttam jól, így aztán elvitt a pécsi klinikára, aholt annyit állapítottak meg rólam, hogy hihetetlenül jó a térlátásom, és semmi baja a szememnek.Azóta sincs szemüvegem, de őt a polcomon tartom más későbbi kincsek között.Még nagyon sok van szerencsére!!!
jóképűek a kicsikék így együtt :) nálam mindig a barnák rövidülnek meg leghamarabb... és sosincs szívem kidobni őket.
Panka, ez milyen édes történet! :)
Megjegyzés küldése